Maga a Klub

- Semmi bajom a leopárdokkal, és mindig utáltam azokat az alakváltókat, akik különbéget tesznek egymás között. Ugyanazt a terhet hotdozzuk, bármilyen alakba is vagyunk kénytelenek átváltozni. Közös ellenségünk a telihold. *sóhajt és a fejét rázza.* - De az alakváltókban is ott van az emberi faj gyengélye, a másság gyűlölete...

*Rámosolyog Maurára.*
- Igazi felüdülés köztetek lenni... Amitiel, menj el Kanadába, a keleti parton, délen van egy városka, ott egy falka... nekik kellene ugyanezt megmagyarázni *kacsint rá a nőre.* A teliholdat már nem tekintem ellenségemnek. Nem bántam meg egy percig sem, hogy alakváltó lett belőlem. Az emberek mind gyengék és ostobák, még itt is. Nem olyan jó közéjük tartozni, hogy lemondjak a telihold adta ajándékokról.

*Hevesen bólogat.*
- Ezzel mélyen egyet kell értenem. Én sem bántam meg sőt, igazán megszerettem a részemmé vált. Sajnos Maura nem csak ez a gyenge van meg az alakváltókban, az emberektől. És ez elég okot ad a szégyenkezésre.

*Bólint Amitiel szavaira.* - Azt én sem bánom, hogy alakváltó vagyok, de azt igen, hogy a telihold gyengíti az akaratomat. Bár az idők során megtanultam megedzeni magam. Mégis szívesen elhagynám a teliholdat az életemből...

- Egy-két gyenge pont rajtunk is kell, hogy legyen, így igazságos *ismét újratölti a poharát, és iszogat továbbra is.* Ha nem lenne, akkor mit kezdenének velünk a többi faj képviselői? *angyali arc.* Azért valljuk be, van néhány olyan egyed köztünk, akinek nem feltétlenül kellene itt lennie *csóválja meg a fejét.*

- Az biztos, hogy van. De ha megbocsájtotok, most elmennék. Még körbe szeretnék járni egyet, mielőtt megtalálom a vezért, hogy bebocsájtást nyerjek a falkába.
*Azzal lehúzza a maradék kevés whiskyt, elbúcsúzik és távozik.*

*Int Amitielnek, és maga i feláll.*- Nekem is dolgom lenne, csak egy italra ültem le, hogy lenyugodjak. Köszönöm a beszélgetést, egy élmény volt. Ég veled! *elhagyja a klubot*

- Viszlát! *int búcsút a két farkashölgynek. Örül, hogy ide került, ez a falka sokkal kultúráltabb, mint az, amit elhagyott, legalább is eddig ezek a benyomásai. Feláll ő is fizet, majd elhagyja a klubbot, és a szállására megy. Azért hosszú volt ez a nap...*

*Nagyon rég járt már a városban, de természetesen a falkát lélekben sosem hagyta el... csak már szüksége volt egy kis szabadságra. Betér a klubba, és leül egy asztalhoz. Egyelőre nem lát ismerőst, úgyhogy a gondolataiba merül.*

*Ringó csípővel sétál be a klubba, majd a pulthoz lépve a szokásoat rendel, aza campariszódát jéggel, dupla adagot. Amint megkapja, háttal a pultra támaszkodva nézegeti a népet, miközben derűsen iddogál. Valahogy úgy érzi, most semmi nem tudná felbosszantani.*

*vio-tól jön, és nem is nagyon figyel arra, hogy köszönnek neki, kicsit talán bunkón hat a viselkedése, de gondolatai a lakosztályában pihenő nőn járnak... Azonban egy valakit így is felismer, régen látta már, és meglepeésként hat rá a jelenléte. Arcán egy félmosollyal lép oda az asztalhoz* Szia Assunta... Mikor is volt, hogy itt jártál legutóbb?

*Maurát kiszúrja, végre egy ismerős, int neki köszönésképpen és rámosolyog. Vincenzo-nak is biccent.*
- Üdv, Vinc... Már olyan három éve. Remélem, nem hiányoztam túlságosan... *mosoly.*

*Vincenzo megjelenésekor figyel fel Assuntára ő is, és meglepetten néz a nőre. Ellöki magát a pulttól, és maga is arra veszi az irányt. Piástul a nő asztalához siet, és csak az tartja vissza attól, hogy leüljön, és Asuntát mesélésre szólítsa fel egy ölelés után, hogy falkavezér az asztal mellett áll, és nyilván bunkóságnak venné, ha Maura leülne. Tehát állva mosolyog a nőre, de mielőtt letámadná, udvariasan megvárja, hogy feleljen Vincenzonak.*

- Minden tag hiényzik, ha hosszabb távon nélkülözi a közelségünket... *felel kicsit szélesítve a mosolyát, majd köszön Maurának is, ám még csak gondolni sem gonsol arra, hogy helyet foglaljon, hiszen a vendégek között cirkél a tekintetével, persze most nagy a nyugi, hogy "lent jár" a vendégek között... Azonban kihúz egy széket, és mutatja Maunak, hogy foglaljon helyet*

*Maurára rávigyorog, majd végre ő is beleiszik az italába - egy kis vörösborba.*
- Ti is hiányoztatok nekem *vallja be őszintén, majd picit összevonja a szemöldökét.* Vincenzo, miért nem ülsz le? *kérdi mosolyogva. Maurára máris vet egy huncut pillantást, hátha van valami ötlete a falkavezér ugratására...*

*Felfogja a pillantást, de ő tudja, amit Assunta nem, hogy a falkavezér mostanában nincs túlságosan tréfás kedvében. Leül a székre, ha már Vincenzo kinálja hellyel, majd az azstalra könyökölve ő maga is felnéz.*
- Néhány percre leereszkedhetnél hozzánk azért... *szenvtelen hang, a gúnyt mélyen elrejti, nehogy kiérezzék belőle.*

- Csak beszélgessetek, lehet, hogy nekem majd el kell mennem, és nem szeretném megzavarni a társalgást. Assunta, te például elregélhetnéd nekünk, hogy milyen tájakon fordultál meg az alatt a 3 év alatt, amit nélkülünk töltöttél.

- Nagyjából mindenfelé jártam, amit az ember már felfedezett, de azt azért nem mondom, hogy mindent jól meg is néztem magamnak *kuncog.* Töltöttem két hetet Spanyolországban, majd Görögországban, aztán elegem lett a melegből, és kicsit északra utaztam finn területekre, majd át Ázsiába... és így tovább. Hosszú lenne mindent elmesélni, és nem is olyan érdekes, mintha a saját szemetekkel látnátok.

*Ragyogó szemmel figyeli Asunta beszámolóját.* - Finnország után Ázsia? Te aztán szépen beutaztad a földet... Irigyellek érte, egyszer majd bővebben is mesélsz róla, igaz? *nagyot sóhajt, és arra gondol, neki mikor lesz pénze, hogy hasonló utazásokat tegyen.*

- Én is jártam azokban az országokban, sőt, ha jobban bele gondolok... bejártam a Föld összes országát már, ezért megértem, hogy nem részletezed a mesédet, hiszen hosszú lenne... Maura, majd egyszer eljutsz te is oda... talán egészen hamar.

- Ugyan már, amint elunom az egy helyben ücsörgést, elviszlek magammal *kacsint Maurára.* Vincenzo, téged már meg sem lehet lepni semmivel? *picit csalódottan lebiggyeszti az ajkát.* Úgy hallom, most Stormenance is kezd izgalmassá válni. Meséljetek, mi történt itt, amíg nem voltam? *információra éhes szemek.*

*Felnevet.* - Nh persze, szép álom. csak pénz kéne hozzá... *kuncog* . Itt semmi különös nem történt, az utóbbi időben meglehetősen unalmas az élet errfelé... Jönnek újak, de egyik sótlanabb, mint a másik. Legalább a vámpírok kativizálhatnák magukat, de ők is jógyerekként viselkednek...

- Ha most vezérként nézném a dolgokat, azt mondaném erre, hogy addig jó, míg nyugalom van... Viszont bevallom, hogy rámférne egy kis csetepaté... Ne aggódj Maura, szerintem hamarosan meglesz az ok, hogy egymásnak essen a két faj... hogy aztán a nekromanták meg jól szórakozzanak a halottakkal.

*Felkuncog.*
- Csak egy szavatokba kerül, és meglesz a nekromanták szórakozása *angyali arc.* Na jó, nem azért jöttem, hogy rendet bontsak máris. És vannak már másféle állatok is a falkában? *érdeklődik Vincenzohoz fordulva.* Vagy még mindig csak az ordasokat tudod elviselni? *árnyalatnyi szemtelenség van a hangjában, de közben kedvesen mosolyog... ez már úgyis megszokott tőle...*

- Állatok vannak. Cicák többségében, de meglepetésemre egy medvelánnyal is találkoztam, bár még csak sebhelyes, de már nyilvánvaló, hogy medve lesz belőle. Érdekes színfolt a palettán, még ha Vincenzo nem is tudja elviselni őket... *kuncog*