Maga a Klub

Ez egy elit szórakozóhely, ahol a vérfarkasok tanyáznak. Ide - komoly, alakváltói őrizettel - bárkit beengednek, bár a rendbontókat hamar kitessékelik, olykor maradandó sérüléseket hagyva rajtuk. Ez a szórakozóhely, s itt gyakran együtt nevetgélnek halandók, vérfarkasok, és a többi faj képviselői is - már ha ők be merik tenni ide a lábukat.
Maga a helyiség hatalmas, több szintes. A bejárattal szemben, közvetlenül egy sötét nehéz függönnyel lefedett folyosó után a terem kiszélesedik. Elől a színpadszerűen kialakított emelvény, ahol táncosok... nők és férfiak egyaránt mutatják bájaikat, és testük kecses, hívogató mozgását.
Jobb oldalon a pult található, ahol mindenféle kérésnek eleget tesznek az ide rendelt férfi kiszolgálók. A pincérek természetesen nők... De minden személyzetis alakváltó, így könnyebben elkerülhető a veszély.
A bal oldali részleg különleges vendégek számára tartogat egy ajtót, ahol egy tárgyaló terembe lehet eljutni, minden zaj illetve egyéb zavaró tényező megszűnik odabent. Ez a helyiség is több részlegre oszlik. A leghátsó, szinte észrevehetetlen ajtó juttatja el a kedves tagokat a vérfarkasok valódi világába...

*A klubba lépve igazán otthonosan mozog. Mint mindig, most is elég hiányosan van öltözve, de a legkevésbé sem zavarja. Épp a városban csámborgott egyet, de kivételesen nem változott át már vagy egy hete... eszébe jut, hogy most át kellene, mivel van egy hangos halandó csapat épp a klubban. Talán a vacsorát is megoldaná... mégsem teszi, helyette rendel egy üveg pezsgőt, és leül a kedvenc asztalához. Jól láthatóan vár valakire.*

*Keresztülcsörtet a klubon az iroda felől. Vincenzot kereste, de nem találta, ezért ingerült. Leveti magát egy asztaljoz, és ráordít a pincérre, hogy hozzon neki valami erőset. Idegesen néz körül, és meglátja az idegent pontosan a mellette levő asztalnál. Alaposan megnézi magának. Nem szólal meg, csak mérlegeli a másik erejét. Azzal tisztában van, hogy alakváltóval van dolga, és azzal is, hogy az illető nem farkas. Valami macskaféle, és nem kezdő.*

*Megforgatja a szemeit, ahogy Maura elkiáltja magát, majd, mivel akire vár, még mindig nem érkezett meg, ezért inkább tölt a pezsgőből a saját poharába. Ha nem jön, hát nem jön... az órájára néz, ő is késett három percet, az illető már legalább tizet. Ez volt Sahar tűréshatára, úgyhogy odaszól a farkashölgynek.*
- Nincs kedved csatlakozni, ahelyett, hogy a puszta erőddel darabokra szaggatod az asztalokat? *mosoly. Csevegő a hangja. Úgy érzi, Maura is legalább olyan erős, mint ő.*

*Meglepődik, azon, hogy ilyen hangulatában valaki mg merte szólítani. A pincérnek int, hogy az italát a másik asztalra tegye, és maga is átül.*
- Kösz...*morogja* - De nem szokásom széttörni a berendezést, tudok uralkodni magamon. Jól gondolom, hogy új vagy erre?

- Jól. Még csak egy hete vagyok itt, de veled még nem találkoztam. *mosoly.* Vincenzo már látott, úgyhogy maradok is. *még szélesebb mosoly.* Lehet, hogy tudsz uralkodni magadon, de ezt legközelebb a poharakkal is közöld. *mosoly... ugyanis ahogy Maura felé fordult, az üres pohár, amit Sahar a barátjának szánt, cserepekre robbant.*

*Belép a klubba. Többségében csak a szokásos rettegő tekintetek az ereje éreztén, de aztán végre megcsapja az orrát, a rettegésen kívül végre valami más is. Sőt inkább a két nő erejére lesz figyelmes. Gyanítja hasonló titulusban mozognak. Egyenlőre nem zavarja őket, csak leül, rendel egy pohár whiskyt jéggel, és lassan iszogatva figyel.*

*Megérzi az újabb erős alakváltót.*
- Kicsit sok a domináns itt ma este! *mordul fel, és körülnéz. Észreveszi az ismeretlent. Alaposan végigméri, majd italához nyúl, és lehúzza. Int a pincérnek, hogy hozzon mégegyet.*
- A pohár itt fogyóeszköz, kérj másikat, ha szükséged van rá! *von vállat a cserepekre nézve*

*Ő is észreveszi az új jövevényt, és mikor elkapja a pillantását, int neki, hogy üljön oda hozzájuk. Ha a farkasok le is nézik azért, mert ő "kívülálló" leopárd mivolta miatt, őt egyáltalán nem zavarja. Egy hajtásra kiissza a poharából a pezsgőt, majd újratölt.*
- Nincs rá szükségem *vonja meg a vállát.* Miért, hány domináns szokott erre járni? Csak nem hatalmi harcok vannak kibontakozóban? *mosoly.*

*A hívásra bólint és a nőkhöz sétál. Felméri a terepet, az egyik nő biztos farkas, a másik biztos nem. Macskaféle, node abból is sok van. Valószínűleg leopárd, de nem oszt nem szoroz, alakváltó így tiszteli.*
- Üdv. Amitiel.
*Mutatkozik be röviden a két nőnek, majd helyet foglal, poharával együtt.*

- Foglalj helyet...*jegyzi meg metsző hangon, bár már későn.* - Az én nevem Maura. A hölgy mjd bemutatkozik... Mit keres erre ennyi új alfa mostanában? *érdeklődik hideg hangon* - Harcokra nem számítok, kivéve, ha az újak provokálnak...*fenyegető pillantás Sahar felé, hogy érezze, mi lesz, ha megteszi.*

*Csak mosolyog a nő fenyegetésére. Nem szándékozik küzdelmekbe bocsátkozni, nem azért jött, hogy szétziláljon egy falkát. Amíg a többieknek nincs bajuk azzal, hogy őt épp nem farkasok ették meg annak idején, neki sincs a farkaskákkal.*
- A nevem Sahar. *biccent Amitiel felé.* Provokálni? Dehogy, eszemben sincs. *csóválja meg a fejét.* Hadd legyen egy személyes kérdésem, Maura. Te vagy Vincenzo lupája?

- Örvenek Maura. Sahar.
*Azzal biccent mindkét nőnek. Maure megjegyzése nem zavarja, érezni lehetett, hogy a nő elég feszült, ideges. Sahar nyugodtnak tűnik, sőt, kiegyensúlyozottnak, ami ritka az alfáknál.*
-Harcok. Nem Maura, csak szárnyalnak a hírek a városról. Én például csatlakozni szeretnék a falkához. Jut eszembe. Sahar, ha megengeded, megkérdezhetem, mi mart meg?

*Érdeklődve néz a harmadikként csatlakozott nőre ő is, mert ez őt is érdekli, bár érzésre farkasnak tippeli a nőt.* - És mi szépeket lehet hallani mifelőlünk máshol? *érdeklődik* - Valaki nagyon reklámozhat minket, mert mostanában sok az új falkatag.

- Egy leopárd. *a mosolyából ítélve büszke is rá...* Farkasok kaptak el, de volt egy leopárd köztük, szórakozásból odavetettek neki, azzal, hogy "jó étvágyat". Nem sokon múlt, de túléltem *válaszol nyugodt hangon Amitielnek, majd Maurára néz.* Én úgy hallottam, hogy ez az egyetlen város, ahol nem kell bújkálnunk, és ahol nem vetik meg az alakváltókat. Hát idejöttem *vonja meg a vállát.*

- Hát igen, lényegében én is ezért vagyok itt. Meg természetesen azért, mert nos vannak, úgyszólván szadista hajlamaim, és szeretek játszani az étellel. Amit máshol nem igazán tehetek meg. Leopárd? Akkor számomra öröm, hogy megismerhettelek.
*Válaszol mosolyogva, ezzel is tudtára adva a nőnek, hogy őt speciel, nem zavarja, hogy nem farkas.*

- Hát az túlzás, hogy nem vetik meg. A Normális emberek sehol nem szeretik a magunkfajtákat, de itt védenek minket a törvények. Így nem vadászhatnsk ránk szórakozásból. *kissé keserű a hangja* - Tehát egy leopárd és egy farkas...

- Akkor vigyázz, hogy kivel játszol, Amitiel, mert előfordulhat, hogy némelyeknek nem fog tetszeni *kacsint a nőre.* Rád szórakozásból vadásztak, Maura? *kicsit megkomolyodik a tekintete, miközben újratölti a poharát. A pezsgősüveg vészesen fogyatkozni kezd.*

- Szórakozásból?
*Próbálja tűrtőztetni magát, de felbukkannak a régi emlékek. Ereje szinte perszeli az egyszerű halandó bőrét, és a még újonc farkasok is visszahúzodnak. Viszonylag hamar elmúlik. Mély levegőt vesz.*
- Elnézést, kellemetlen emlékek.
*Majd várakozóan Maurára tekint.*

- Miért rátok talán sosem? Mióta az eszemet tudom, minden aljadék ember megpróbálta. 4 éves korom óta vagyok vérfarkas. És még minket neveznek állatnak. Az embernél undorrítóbb állatfaj nincs. Bár nem sértegetem az állatokat... *ökölbe szorul a keze* - Gyűlölöm őket...

- Négy éves korod óta? *felvonja a szemöldökét.* És ki támadott meg téged? *érdeklődő a hangja, majd vállat von.* Nekem sosem volt bajom az emberekkel, nem vadásztak ránk, mindig mi vadásztunk rájuk *angyali arc.*

*Ő maga is meglepődik a 4. életéven, hisz az még olyannira gyermek, oly ártatlan, és mégis ilyen szenvedésen kellett átesnie. De elég ha Sahar rákérdez.*
- Nekem menekülnöm kellett miután apám megmart. Rámfogták, hogy megöltem őt is és anyámat is.
*Beleborzong az emlékbe, de érzéseket már nem vált ki nála az eset.*

- Íme az ember! Engem egy vérfarkas mart meg, bár maga sem tehetett róla, újonc volt, és nem tudott magán uralkodni teloholdkor. Én és ő voltunk a legkevésébé hibásak a dologban. Őt mégis azonnal kivégezték, engem azonnal intézetbe adtak, a szüleim hallani sem akartak többé rólam. Nem lep meg, hogy téged is üldöztek. *bólint Amitiel felé.* - Kevés az olyan alakváltó. aki nem hordoz súlyos terheket a múltjából.

*Most egy kicsit örül neki, hogy őt a halandók nem akarták elkapni... vagy ha akarták is, nem bírták.*
- Ha én még mindig teherként hordoznám a múltamat, a farkasokkal lennének kifejezetten nagy gondjaim *von vállat.* De túl vagyok rajta, öt év alatt elfogadtam, hogy minden farkasférfi disznó, minden nő szadista, és mindegyik egyetért abban, hogy az eszményi faj a farkas, és a leopardok csak rabszolgák... mármint jobb esetben. *teljesen semleges hangon beszél. Már tényleg hozzászokott a gondolathoz, nem háborítja fel.* Tisztelet a kivételnek *biccent Amitiel felé.*

- Igen sajnos a múlt az ami kísértő számunkra, bár h valaki hagyja, hogy az kísértse, és hatalmába kerítse elveszik. Maura ami veled történt... ne érsd félre nem szánlak. Azt én sem szeretem. De 4 évesen. Igencsak kemény életed lehetett. De itt vagy.
*Kacsint, majd Sahar felé fordulva elmosolyodik, örül, hogy a nő nem ellent lát benne, majd folytatja.*
Mindig is azt tartottam alapvető problémának, hogy a fajok nem fognak össze. Nem azt mondom, hogy legyen mindenki puszipajtás. De mi farkasok is vadállatok vagyunk ahogy ti is leopárdok. Akkor miért kellene egymás ellen lennünk, ha céljaink úgyis ugyanazok? Túlélni az embert...