Belső kert

- Nem zavarnak nagy vizet, sőt, ha jobban okoskodok, akkor még hasznomra is lehetnek, ha éppen kell valakit okolni... valamilyen tettért... És ki mertne ellenszegülni nekem úgy, hogy a farkasok még mindig és örökre többségben maradnak ezen a területen?

*Felkacag.* Az egoizmusod pohara... mit pohara, korsója még mindig tele van a jelek szerint *kuncog továbbra is, de azért hozzádörgölődzik a férfihez.* "A farkasok mindig és örökre többségben lesznek"... hát, nem szeretném megélni, amikor a cicuskák megpróbálnak meghazudtolni...

- Ne aggódj egy percig sem emiatt, ha már túl nagy lesz a létszámuk, akkor hajtóvadászatot hírdetek... Az mindig bevállt... A farkasok szeretik elharapni a cicusok nyakacskáját... Az írtás, állandó sportesemény erre felé. Gondolom más falkák nem teszik ezt, de én megkövetelem a rendet... Szóval, amíg a kapacitásunk elbírja, jöhetnek és maradhatnak, csak a szemem elé ne kerüljenek, mikor nem vagyok jó kedvemben...

*Rosszallóan ciccent egyet, és elhúzódik Vincenzotól.*
- Türelmesebb is lehetnél. Mit is tettek ellened, amiért ennyire utálod más faj képviselőit? Vagy csak az szúrja a gyönyörű szemeidet, hogy nem hajlandók neked behódolni? Valamelyik nap összefutottam Saharral, a vérmacskák vezérével. Nem sokat beszélgettünk, de ahogy a szavaiból kivettem, nincs elragadtatva tőled, főleg amiatt a lenézés miatt, amit tanúsítasz irányában. Mondd, nem lenne egyszerűbb megpróbálni elfogadni őket is? Ha együttműködnénk velük, talán összefoghatnánk a vámpírok ellen... *kissé gúnyos a hangja, de őszinte, amilyen mindig is volt.*

- Szeretnék kifejező lenni.... : kibaszottul nem érdekel, hogy mit gondol rólam Sahar.. sőt az sem érdekel, hogy többi mit gondol. Ez a farkasok területe, nem holmi nyávogó cicácskáké. Én vagyok a vezér, én teremtettem a falkát, szóval azt csinálok, amit akarok. De ha valami nem tetszik Assunta, akkor fel is út... le is út... menj, és növessz magadnak cicafarkat... *kissé ingerült, de csupán szemszínének változása mutatja ezt* Ha meg maradni akarsz, akkor ne szólj bele a dolgomba, és ne akarj okosabb lenni nálam, mert nem érdekel a te véleményed sem, ahogyan Mauráé sem... és senkié, aki nincs a belső körömben. Csak egy vagy... a falkából, de ez ellen is könnyen tehetek.... Szóval, állíts magadon, míg szépen mondom.

*Kedves mosoly terül el az arcán, afféle "ugye tudod, mi a véleményem a pasikról", és feláll.* Hát akkor viszlát, Vincenzo... *ennyi hozzászólnivalója van a férfi szavaihoz, majd, egyáltalán nem sietősen, elindul a klub felé.*

- A helyedben gyorsan átcaflatnék a klubbon is... a cicácskák odakint vannak... *szól még a nő után közömbösen... Aztán az egyik oldalsó járaton jut saját dolgozójába, ahol már várnak rá*

*Úgy tesz, mintha meg sem hallaná a férfi szavait, de magában forrtyog rajta. Ugyan, minek is magyarázná Vincenzonak, hogy a macskákkal összefogva talán nagyobb hatalma lehetne? És ugyan, miért mondaná neki, hogy mit sem ér az Ulfrik cím, ha ilyen hozzáállása miatt lassan mindenki el fog tűnni a köréből, és nem marad falka, akire számíthatna, hanem csak egy üldözött vaddá válik, a macskák és a halandók játékszerévé...? Nyugodtak a mozdulatai, ahhoz képest, hogy hogyan érzi magát...*