Étkezőcsarnok

*Felvonja a szemöldökét.*
- Megleckéztetni? Ha meg is tennénk, csak olaj lenne a tűzre. Más vámpírok is utánunk erednének. Ez volt az egyetléen oka, hogy nem szálltam ma harcba Nishával. Ha meg is ölöm, csak mégrosszabb lett volna.

*Megcsóválja a fejét, majd sóhajt.*
- Igazad lehet, de ha ők támadnak, és nem védekezünk, akkor még rosszabb lesz az eredmény *csóválja meg a fejét.* Meghalnál azért, mert néhány feldühödött vámpír teljesen megőrül? *érdeklődik nyugodt hangon.*

- Ha kell védekezem. De ha el lehet kerülni, elkerülöm a vérontást. És ha nem muszáj, nem ölök. Még vámprokat sem. A saját falkámon belül hamarabb szorulok rá, hogy öljek. Idegeneknek ezt a szívességet sem teszem meg, hogy gyilkosnak nevezhessenek...

*Vállat von.*
- Nem mindig lehet elkerülni... *sóhajtja, majd megrázza a fejét, és inkább az ebédjére koncentrál.*

*Ismét kutató tekintetet vet a nőre. Egyre biztosabb a gyanújában, de nem szólal meg. Bizonyítani amúgy sem tud semmit...még.*
- Nos, most mennem kell! További jó étvágyat Sahar! *feláll, és kifel indul.*