Üvegcsarnok

A barlangrendszer része, viszont ez egy lefelé vezető lépcsősor után nyílik. Azért nevezik üvegcsarnoknak, mert a geotermikus erők által keletkezett kristályok különböző színekben világítják meg a helyiséget.
A teremben hatalmas, ölnyi széleg faragott kőzetek szolgáltatják az oszloprendszert, mindegyikbe bele van vésve az ősi nyelven íródott törvény... Emellett természetesen könyvtári funkciót is ellát, mivel az összes kellő mű megtalálható a barlang oldalába vésett "polcokon".

*megunta a Klub zajongását, egy kis csendre vágyott... úgy is kissé feszült állapotban van. Kedve lenne széttépni valakit, szemei is élénkvörösen világítanak, mint a vanadinit ásványkristályok a falon... kezében éppen egy ősöreg könyvet tart... de tekintete már rég elveszett a sorok között... próbálja nyugtatni fenevadját*

*Végigviharzik a barlangrendszeren, és felüvölt valahol az üvegcsarnok közelében.* - Vincenzo! Hol a fészkes pokolban vagy? Húzd elő végre a seggedet!

*Valahogy lekerül a barlangrendszerbe. Sejtése szerint a vibráló szörnyetegek energiái miatt találta csak meg a helyet. Nem mozdul, főleg, hogy Maura kiáltását hallgatja inkább vár.*

*Átöltözött, valamivel még sexibb ruhába, mint amilyenben eddig volt, és úgy dönt, ellátogat a barlangrendszerhez, ha már befogadták a falkába... illene némi időt ott is tölteni, hátha még a hasznukra is lehet. Az üvegcsarnok mellé érve meglátja Maurát... még hallja a kiáltás visszhangját.*
- Te sosem nyugszol le? *érdeklődik ártatlanul.*

*lapos pillantásokkal reagál a felé süvítő hangra, a kezében lévő nagy értékű könyvet cafatjaira tépi egyetlen múló másodperc alatt, és dühe csak fokozódik, amikor meghallja egy nem farkas nő gunyoros hangját... nem is olyan messze vannak tőle, pár lépés pár oszlop és ott lesznek... Még végére sem ért a gondolatnak, mikor már látja a két nőt.. és egy harmadikat is érzékel, aki mozdulatlan.
Hátát az egyik oszlopnak veti, reméli, a hűsítő gránit lenyugtatja annyira, hogy végig tudja hallgatni a rikácsoló nőszemély óhaját... *
- Az a szerencséd, hogy farkas vagy Maura... de ha kérhetném, ne ordibálj, hanem normális hangnemben közöld mit akarsz, aztán távozz.
*halkan beszél, vörös íriszeit az említett nőn nyugtatva, a másik "kasztba" tartozó alakváltót egyelőre figyelmen kívül hagyja, a harmadik meg messzebb áll tőlük*

- Második napja várom, hogy nyugodt hangnemben közölhessem veled amit akarok, de nem vagy sehol, és nem is tud senki felvilágosítást adni, hogy hol vagy. *mordul fel* - Tehát! Hoznék egy újoncot! És szeretném, ha befogadnád!*Saharra pillant* - Általában nyugodt vagyok, mint a gránit, csak ha napokig nem érem el amit akarok, akkor dühödök be...

*Nem tudja mitévő legyen, dehát muszáj megkérdeznie. Nyugodt hangnem, félelem nélkül, érzelmek nélkül közelebb lép. A férfire néz.*
- Gondolom ön a vezér. A nevem Amitiel. Csatlakozni szeretnék a falkájához.
*Bár tudja, hogy nem ez a legjobb időpont, de ez van.*

*Vincenzora pillant, de nem idegesíti magát, hogy a férfi úgy tesz, mintha észre sem venné. Rámosolyog, egy picikét lekezelően... hiába, ki tud ő tüskésedni, ha megbántják az érzéseit... Egyelőre csak magában kuncog a szóváltáson.*

*vesz egy mély levegőt, izmai kezdenek kicsit feszülni... a nő hangneme egyáltalán nem tetszik neki. Végigsimít az arcán, majd Saharra néz. Úgy méri végig, mint egy vásáron a lovat... mindeközben persze semmit nem lehet leolvasni az arcáról*
- Maura ismered a törvényt, ha ide hozod... te felelsz érte. Felőlem maradhat, de vigyázz, hogy ne legyen belőle farkas eledel, tudod, hogyan vélekedek a macskákról... és egyebekről...
*ekkor pillant az ismeretlen harmadikra... azonnal felcsillannak a szemei...*
~Éppen tegnap ölték meg a vámpírok a lupámat... s lám, egy ilyen "bájos" teremtést hoz felém a sors...~
- Üdvözöllek, Amitiel. Természetesen csatlakozhatsz a falkához... szívesen látlak köreimben.

*Azonnal megérzi Vincenzo vágyát, és megforgatja a szemét.* - férfi falkavezér... Minden férfit csak a farka vezérel! *morogja* - Ne aggódj, felelek a kölyökért, te meg legalább azt várd ki, míg szobára értek, ha már kivetetted a hálódat! Amitiel, nincs esélyed, sajnálom! Sahar, örülj, hogy nem farkas vagyí!

*Ő maga is megérzi a férfi vágyát, és tekintetéből is süt a szexualistás, egyenlőre nem véleményezi.*
- Köszönöm. *Kissé meghajtja a fejét, tisztelet képpen.*
- Mire nincs esélyem Maura?

- Én kifejezetten örülök. Ne félj, Vincenzo, meg tudom védeni magamat. Egy cica is tud karmolni, ha a csúnya farkasbácsik megtámadják... *ártatlan mosoly. A férfiaktól ismeri ezt a pillantást, úgyhogy neki nem kell magyarázni, hogy mi a gond. Amitielre néz, és megállapítja, hogy a kislányt sem kell félteni.* Ne nagyon faljátok fel egymást...

*bármennyire próbálja figyelmen kívül hagyni Maura morgását... azért már nagyon sértő, amit motyog... legszívesebben összevarná a száját, hogy ne legyen olyan idegesítő, amilyen... de most megelégszik azzal, hogy egy hirtelen mozdulattal megragadja a nyakát, és az oszlophoz szorítja, persze, nem pont kényelmesen... *
- Ne akard... hogy a kis barátnőd már most szőrme legyen a falamon... úgyhogy fogd vissza magad...
*nem szól Saharhoz, nem áll szóba olyanokkal, akik nem farkasok, és ráadásul a szemében semmit nem bizonyított még. Majd ha kiérdelmi, hogy lenéző pillantásokon kívül másra is "jó" legyen a vezér számára, akkor talán megejt felé egy-két mondatot. Addig viszont... csak egy reszkető árnyék, ami eltűnik.
Elereszti Maurát... *
- Jobban tennéd, ha tanulnál egy kis illemet. Kb azon a részen, hogy mit "szabad" és mint nem "szabad" mondani a feletted állónak, mégha motyogva teszed akkor is. Vagy talán kivert korcsok akartok lenni? Nem kötelező egyetlen alakváltónak sem az én védelmemet élvezni, ha valami nem tetszik, le is út, fel is út... Egy mozdulattal kitépem a bőrödbe vésett tetoválást, hogy még csak vissza se tudj jönni... Szólj, ha ezt szeretnéd! A vámpírok amúgy is alakváltókra vadásznak mostanság, örlnének egy megtagadott szukának, meg a kiscicájának odakint az utcán...

- Ne légy olyan biztos magadban, lennének, akik szívesen megküzdenének veled a vezetésért. Egy napon eljön a te végzeted is Vincenzo, és én ott leszek, hogy végignézzem! *sziszegi* - Menekülni Vicnezo ágya elől Amitiel, arra nincs esélyed! *süt a düh a szavaiból, túl büszke farkas ahhoz, hogy meghunyászkodjon*

*A férfi viselkedése feldühíti. Sahar sem most kezdett, nem tegnap lett leopárd belőle... úgyhogy kiterjeszti a hatalmát. A vastag gránitoszlopok megremegnek, ahogy az ereje szétterjed a teremben, néhány könyv lehullik a polcról. Tud uralkodni magán, de most nem is akar... a hozzá legközelebb húzódó könyvespolc lábai megrogynak, az egész leomlik, nem kis robajt csapva, a teremben úgy kavarog Sahar hatalma, mintha tornádó lenne. Nem tudja, mire képes a falkavezér, de amíg csak idétlen falhozcsapásokat lát, addig nem hajt fejet előtte, ennél még a vámpírok is jobbak...*
- Tedd le. *mondja nagyon halkan, de ebben a két szóban sokkal több fenyegetés van, mintha üvöltene. Ereje, mely köröttük kavarog, meglegyinti Vincenzo-t, de Maurát és Amitielt nem érinti.*

*A vezér hatalmas ereje megcsapja, és kissé meg is tántorítja. Egyrészt csodálja Maura bátorságát, hogy így mer beszélni egy rangban felette állóval, másrészt kétkedik benne, hogy a nő normális e. Látja Sahart, és hogy milyen dühös, de szerencsére nem érzi az erejét. Békítő hangnemet vesz fel.*
- Nem lesz így jó, nyugodjon meg mindenki. Kérlek titeket, falkán belüli harc sosem eredményes.
*Ő nem mutatja ki foga fehérjét, nem akar még nagyobb vibrálást.*

- Nézzenek oda, megérintett egy esti szellő...
*ragálja le Sahar erejét, mert nagyon nem tudja meghatni őt a dolog. Az annál inkább érdekli, hogy pár könyve a földre esett... azonnal tesz annak érdekében, hogy visszakerüljenek a helyükre*
- Nem mondtad Maura, hogy egy teljesen idiótát hozol közénk?! Egy barlangban ilyet tenni... ráadásul itt a kristályok között! Öngyilkos típus, de nem érdekel, csak tűnjetek el a szemem elől, és szövögessétek kicsinyes vágyaitokat afelől, hogy tőlem majd megszabadultok... aztán ne ijedjél meg, amikor felébredsz...
*Amitielre néz, jeleneg ő az egyetlen tagja a kis csoportnak, akit nem akar széttépni. A pincsi-kiscica "tedd le" szövegével csak méginkább aláásta magát... Maurától meg már megszokta az észnélküli mondókáit... *
- Ja.. és mégvalami. Ha legközelebb is azért keresel, hogy a család nyakára hozz egy ilyet... *vág egy fintort*... akkor inkább a szemem elé se kerülj!

- Ne aggódj, én sem vágyom a látásodra! *sziszeg vissza* - Ez az ilyen pedig többet ér egy olyan farkasvezérnél, aki olyannyira az égfelé fordulva vonyítja a saját álmait, hogy észre sem veszi, mi történik körülötte. Ébredj fel Vincenzo, vagy ha más ébreszt fel, majd emlékezz a szavaimra, én figyelmeztettelek! * Ellöki magát a faltól, és villogó szemmel visszanéz Saharra.* - Részemről megyek, ha akarsz tarts velem!

*Hát ő ebből a körből kimarad, foggalma sincs mi lesz ezután, megy vagy marad, most falkatag e akkor, vagy ezek után már nem. Csöndben várja hát Sahar, majd a vezér véleményét a dolgokról. Közrejátszik, hogy félti a két lányt, de tetszik neki a vezér is.*

*Az ereje lecsillapodik, ahogy Sahar visszanyeli magába a kieresztett energiát. Úgy gondolja, a vezér épp elég gyenge ahhoz, hogy a legközelebbi kihívó legyőzhesse... gyenge, mert csak a harag élteti, és kiveszett már belőle minden, ami egy falkavezért vezérré tesz... mindaz, amivel össze tudná tartani a falkát. Vet egy majdhogynem kedves mosolyt Vincenzora.*
- Jó szórakozást, Amitiel! Remélem, nem rajtad tombolja ki magát. *kacsint rá a nőre, majd macskás léptekkel, ami a testére símuló, s foltokban mindent látni engedő bőrruhában eszményi látvány egy férfi számára, elhagyja a termet, Maura után. Egész addig könnyedén lépked, amíg ki nem ér a barlangból, majd miután elköszön Maurától is, felnyög, hisz az előbbi dühkitőrés beindította az átváltozást... nem lenne értelme megállítani, csak még jobban szenvedne tőle. Így hát átváltozik, s nem sokkal később egy gyönyörű, de annál veszélyesebb leopárd cikázik a város utcáin, míg a végkimerülés határára nem kerül, s az a gyönyörű szarvas, mit az erdőben talált, többé csak néhány véres csont csupán.*

*fejét csóválva néz a távozó nők után... soha nem fogják megérteni, hogy mi játszódik le benne, de ez így van jól, éljenek a kis álomvilágukban, de nem látnak a színfalak mögé... hogy mit kell tenni egy vezérnek... nem is idegesíti magát ezen. Elvesztette a lupáját, erre két dög idemerészkedik, hogy kérdőre vonják... emellett elesett egy szövetségestől, akit sajnos kénytelen volt saját kezével megfosztani az életétől, mert mint kiderült veszélyt jelentett volna a falkára... bár bele gondolva, ez a Sahar vagy ki... nagyobb veszély... de lényegtelen, ha hibázik, két legyet üt egycsapásra, a tövény kimondja, hogy akkor az ő kezében van a döntés joga...
Íriszei egészen feketére változnak, amint a két idegesítő nőszemélytől megszabadult, nem véletlenül jött az üvegcsarnokba, hiszen nyugalomra vágyott... Amitielre pillant, nem vár semmit a farkastól.*
- Ha menni akarsz, mehetsz te is... nem foglak feltartani, és az ágyamba se csalogatlak... bár bevallom, szívesen megismerkednék veled... talán te nem gyerekként gondolkodsz...

- Igazság szerint maradnék. Ha nem bánod, persze. Ha már a vezetőm vagy, szeretném megtudni, hogy milyen szabályok szerint éltek, mit kívánsz tőlem, és egyebek. Nem szeretnék, úgy cselekedni, ami a falkának ártana. Viszont tudnod kell, hogy eléggé szadista vagyok ami azt illeti. Szeretek játszadozni az áldozattal, remélem ez nem túl nagy kérés a részemről.

- Szabályok... mindent elolvashatsz az oszlopokon, ha érted az ősi nyelvet, de ahogyan érzem, nem vagy zöldfülű... így bizonyára van jártasságod a holt nyelv tudományában. Az egyetlen, amit meg kell jegyezned viszont, hogy ha valakit a Klubba hozol... vagy ide, akkor azért te felelsz, legyen szó halandóról vagy alakváltóról. Te kivel jöttél? Hogyan engedtek be az őrök a Klub bejáratában, hiszen... *megfogja a nő kezét, és megfordítja, hogy az alkarjára nézhessen* Nincs rajtad a jel...

- Akkor sokat fogok olvasni, úgy érzem. Rendben hát akkor csak áldozatot hozok ide.
*Mosolyodik el, majd mikor Vincenzo megérinti karját, szörnyetege megmozdul benn. De nem mérgesen, inkább dorombol.*
- Az őreid, hát vagy megijedtek, vagy nem tudom, de beengedtek. Le sem ellenőriztek.