Dormenisque

- Az akad bőven... és van még néhány temető errefelé *kacsint.* Tele feltámadásra váró zombikkal. Sőt, ha kedvet kapsz hozzá, akár a továbbfejlődéshez való utat is meg tudom mutatni, bár neked kell rajta végigmenned, de a tehetséged megvan hozzá. *kacsint, és mikor kilépnek a kapun, az étterem felé indul.*

*Örömmel követi a nőt.* - Szívesen tanulok, van még bőven mit. *feleli, miközben elhagyják a temetőt.*

*A temetőben sétál, kellemesen megnyugtatja ez a hely. Most nem kell dolgoznia, és nincs kedve hazamenni sem a farkasokhoz, mert kifejezetten kezd elege lenni belőlük. Inkább csak sétál, de a temetőben érzi, hogy valami nem egészen stimmel.*
- Ezt megint jól kifogtam... *morogja magának, az orra alatt, de egyelőre még itt marad. Reméli, hogy nem Ghoul-társasága lesz, bármi mással viszont nagyon szívesen bírkózik egyet...*

*Már rájött, hogy korábbi terve, miszerint egyszerre három régebbi halottad idéz meg, nem fog működni. Illetve sajnos a megidézés még létrejön, csakhogy szinte azonnal eveszíti az önuralmát a hullák felett, akik vérre szomjazva megindulnak táplálékot keresni. Ő a mágikus körben biztonságban van, de akit ezek most azon kívül elkapnak, nem igazán Brys nem tudja mit tegyen, az már sejti, hogy nagyon nagy baj lesz belőle, de valahogy meg kell állítania a hullákat. Utánuk indul, és néhány "állj!" parancsot elordít, de a hullák nem figyelnek rá.*

*Ezen a hatástalan "állj"-on már felhördül, és most már kiszúrja a zombikat is. Három őshulla, de jó, megvan a mai program. Kár, hogy nem igazán ízletes a húsuk, Saharé viszont sajnos kifejezetten finom... mivel fegyvert nem hozott (mert ugyan minek) ezért inkább átváltozik. Mivel a zombik gazdája kilépett a körből az elfuserált halottkeltés után, így már ő sincs biztonságban. Akkor már inkább Sahart tépjék meg... a lány egyből átkozza is magát a hülyeségéért, mivel a harmadik, eddig nem látott zombi épp mögötte bukkan fel. Villámgyorsan átváltozik, és egy rövid nekifutás után átugrik a zombi feje fölött, majd a hátsó lábával dobbant annak hátán. A karmai mély, ámde annál hatástalanabb sebeket ejtenek a csodálkozó holttesten.*

*A zombik nem érzékelik a fájdlamat, de a husit igen, és az alakváltó megjelenése felrázza őket, nekilátnak, hogy a nőt prédává tegyék. Brys megáll kissé távolabb, és gondolkodik, de semmilyen ötlete nincs, ezért tovább szirénázik, hogy vissza, és menjetek aludni, meg ilyesmi, de úgy tűnik, a zombik nem álmosak. A cicává vált nő más körülmények között rendkívülien érdekelné, de most nincs ideje elbűvölődni. *
- Vigyázz, nincsenek irányítva! *kiáltja bátortalan, cincogó hangon*

*Nah, erre magától is rájött. Két zombi állja el az útját, ezek elől is kitér, szerencsére azok elég lomhán mozognak, és egyenesen Bry felé rohan. Rávicsorog a lányra, azt akarja elérni, hogy legalább álljon vissza abba a szerencsétlen varázskörbe, mert nem lesz ideje őt is megvédeni... de a zombik megállíthatatlanul cammognak utána. Sahar megunja, hogy nem tud beszélni, és inkább otthagyja a lányt. Az egyik zombi fürgébb a többinél, az utoléri, és belekap Sahar bundájába, mire a lány egy harapással majd egy rántással tőből tépi ki a zombi karját, majd köpködne és fujjogna, ha lenne hozzá alkalmas szerve... nah meg ideje ilyesfajta véleménnyilvánításra. Szerencsére a letépett kar legalább nem mászik. Szóval tényleg kezdő a kis halottkeltő...*

*Előveszi a pisztolyát, mely robbanógolyóval van megtöltve, ezt legalább magával hozta, bár nem arra számítva, hogy a zombiktól kell félnie, hanem, hogy esetleg más támadás éri. Most ráfogja az egyik zombira, és szétlövi vele annak fejét. A vicsorgó vércica megijeszti, eltűnődik rajta, nem kellene-e őt is lelőnie, szóval mindenfelé tartja a fegyvert, ami mozog. Az eszébe sem jut, hogy ezüsttölténye amúgy sincs.*

*A fejetlenné vált zombi már nem okoz gondot, Sahar nem is foglalkozik vele, inkább a maradék kettőről igyekszik gondoskodni. Az egyiknek a másik karját is letépi, majd egy ugrással a földre teríti, és a torkát átharapja, majd szó szerint letépi a fejét. Ismét köp egyet, cicamódra, majd a maradék zombinak támad, azt is földhöz szegezi, és hasonló módon végez vele. Végül visszaváltozik, köpköd néhányat, mivel a rothadó húst nem igazán szereti... jobban mondva marhára utálja. Végül a kis halottkeltőhöz fordul.*
- Hogy jutott eszedbe három zombit megidézni, ha egyszer nem tudsz uralkodni felettük? *förmed rá.* És tedd el azt a pisztolyt.

*Hüledezve néz a visszaváltozott alakváltóra, és pislog.* -Gyakoroltam, és nem tudtam, hogy nem tudom megtartani, kettőt már sikerült, ki kellett próbálnom, hogy megy-e hárommal is. Nem ment, oké, sajnálom. De ha nem gyakorolok, nem is tanulom meg! *nyelvel, mert gyakorolja a szöveget, amit majd Gorettinek lead.*

- És ha téged tépnek szét, miután kilépsz a körből? Hány felé tudsz célozni egyszerre azzal a pisztollyal? *érdeklődik fagyos hangon.* És nem jutott eszedbe, hogy ha esetleg nincs itt senki, a zombik a városra szabadulnak? *beszéd közben közelebb sétál a kislányhoz. Mivel a ruhái ott maradtak, ahol átváltozott, ezért most (jellemző módon) nincs rajta semmi...*

*Végigméri a közeledő meztelen alakváltót, és gyorsan hátrébb lép, miközben rászegetzi a fegyverét, biztos ami biztos. Szóltam volna a többieknek, ők elbántak volna velük. *vág vissza* - És jobb lenne, ha inkább felöltöznél! *kissé prűd a szentem*

- Részedről viszont jobban tennéd, ha elraknád azt a pisztolyt a helyére. Gondolom, ezüstgolyó nincs benne, így sajnos nem mész vele sokra... *azt azért nem mondja, hogy rendesen anyázna egy robbanó golyó miatt...* Mire szólsz valakinek, addigra a rendőrség már a három szabadon kóválygó, húszabáló zombi gazdáját keresi.

- Oké, elszúrtam! De még az is lehet, hogy vissza tudom őket paracsolni, csak ott voltál, és elterelted a figyelmüket rólam. *méltatlankodik, mert azt nem szívesen ismerné be, hogy esélye sem volt a zombik megfékezésére.*

- Például kiabálással, mint "vissza" meg "állj" *gúnyosan utánozza a lány nyávogását, mialatt mindezt közölte a zombikkal.* De ahogy elnézem, már nem kell fáradnod. *vonja meg a vállát.* A zombik most már tökéletesen jól érzik magukat, igaz, a föld felett. Remélem, hogy az, akire rá vagy bízva, ki fogja tekerni a nyakadat.

- Nem vagyok senkire rábízva, nem vagyok kisgyerek! *csattan fel* - És kíváncsi vagyok, veled teliholdkor hányszor fordult elő kezdő korodban, hogy nem tudtál magadon uralkodni. Akire rá voltál bízva, mégsen tekerte kia a nyakadat... Sajnos! *gúnyos hang*

- Nem, csak visszatartott attól, hogy teliholdkor kimozduljak *vonja meg a vállát.* De ha nem szeretnél ma te lenni a vacsorám, akkor vegyél vissza a hangodból *vicsornak is beillő mosoly.*

- Te kezdted, nem én! Nem vagy a mesterem! *morogja kissé szorongva, de sértettsége nagyobb, mint az ijedelme. * - És? Te talán nem próbáltál meg kiszökni?

*Belátja, hogy egy efféle tökfejjel felesleges vitatkozni. Szívesen megharapná, de fél attól, hogy azzal egy tanítvány szakad a nyakába, vagy ha véletlen megöli a kiscsajt, a mestere bizonyára nem lesz boldog.Így hát inkább legyint.*
- Remélem, hogy ha nem is én, de a mestered lerendez épp eléggé, hogy ne legyen kedved csak úgy zombikat idézni. *veti oda a kislánynak, majd elfordul.* Kiszökni? *kuncog fel magában.* Amikor először sikerült, már volt annyi eszem, hogy tudjam kontrollálni magam, és ne csináljak hülyeségeket. *mondja, azzal elindul a ruháiért, majd haza.*

*Még épp összefut a távozó alakváltóval a temető kapujában. Nem tudja, hogy mit kereshetett itt a nő, de jelenleg nem is kíváncsi rá. A hely szinte szikráziuk a még mindig működő varázskörtől és az elfuserált varázslat energiáitól, nah meg ahogy Goretti közelebb megy, a zombik immár mozdulatlan testétől is. Mikor meglátja Bry-t, ráförmed.*
- Mi a fészkes fenét műveltél itt? Megmondtam neked, hogy csak felügyelett mellett gyakorolhatsz. Ki akarod rúgatni magad Stormenance városból? *szikráznak a szemei.*

- Csak kipróbáltam, megy-e három. Kettő már ment a múl... elharapja a mondatot, mert rájön, hogy elszólta magát, de már késő.* -Sajnálom, túl idősek voltak...

- Szóval nem is ez az első alkalom? *egész közel lép a lányhoz.* Ha így próbálkozol a halottkeltéssel, akkor idővel nem nekromanta lesz belőled, hanem egy hulla, akit a saját zombijai téptek szét! Hatalmas szerencséd volt azzal az alakváltóval! *kedve lenne felpofozni a lányt.*

- Ha nem jött volna, lehet, hogy megbírkózom velük, csak beleavatkozott! *megpróbál hinni is abban amit mond, de nem nagyon sikerül.* - Még épp. hogy csak megidéztem őket. *magyarázkodik* - És úgyis szóltam volna, ha nem megy!

- Persze, és kinek és mikor, kislány? Elkezdesz kiabálni, hogy "segítség"? Nem tartom valószínűnek, hogy meghallotta volna valaki. *továbbra is szigorú a hangja.* Nyomás haza!

- Megyek, amúgy is haza indultam. *morogja* - És nem álltam volna le kiabálni, hanem hazaszaladtam volna szólni neked. *vág vissza dühösen, de elindul, mert azt sejti, hogy nem lenne esélye nem elindulni.*