Vincenzo dolgozószobája

A klubot természetesen a falkavezér igazgatja, viszont nem szívesen van együtt a falkával.. ha csak teheti, innen ebből a helyiségből követi számon az eseményeket. A kiváltságos vendégeket, és barátokat itt fogadja... nameg a nőket.

*A dolgozóban ül... az íróasztala mögött, lábai a berendezési tárgyon nyugszanak, miközben egészen hátradől a bőrfotelban, arca szinte párhuzamosan helyezkedik el a plafonnal. Szemei le vannak hunyva, relaxál, bár igen nehéz a lenti zajt kizárnia a tudatából... mégis igyekszik a némaságra*

* Miután a városba jött, természetesen, mint ahogy azt kell is, első dolga volt, hogy felkeresse a helyi Ulfirc-ot, hiszen mint igencsak domináns vérfarkas, nem nagyon flangálhat a városban Vincenzo tudta nélkül. Persze megjelenése némi kívánnivalót hagyott maga után, mert minden különösebb előrejelzés nélkül, valósággal berobbant az a férfi dolgozószobájának ajtaján. De azt sugárzó mosollyal és a lehető legszexibben tette, meg kell hagyni. Ennek ellenére merész egy vállalkozás volt a részéről és a dolgon bizonyára csak rontott a tény, hogy nem látszott rajta a bűnbánás legcsekélyebb jele sem az illetlenség miatt.*
- Üdv! Gondolom te vagy Vincenzo Grandin... *mondja, miközben kényelmesen elhelyezkedik az iróasztal sarkán és a lehető legfigyelemfelkeltőbb módon teszi keresztbe a lábait, méghozzá úgy, hogy a miniszoknya csak kicsit csússzon fel.* - A nevem Christine és utólagos engedélyeddel voltam szives beköltözni a városba... *egyik ujjávval a férfi karján jár kis köröket egyre felfelé haladva...* - Persze... ezért az illetlenségemért nagyon szivesen kiengesztellek, ha gondolod... *Ajánlkozik kicsit sem kislányos mosollyal, Vincenzo szemébe pillantva*

*Meg kell hagyni, nem kicsi a döbbenet, ami kiül az arcára, mikor valaki rátöri az ajtót. Ez erre felé nagyon nem szokás. Az első gondolata, hogy talán az egyik beosztottja az, aki fontos híreket hoz, így szinte mondhatni hogy halált hozó tekintettel pillant a belépő felé. A mozdulat, miközben előre dőlt a fotelban, hogy azért egy tiszteletet parancsolóbb legyen a testtartása, azonnal emg is fagy, mikor a merengéséből visszacibálva rá kell jönnie, hogy egy ismeretlen nő az, aki ily merészen és ostobán... nameg hivatlanul rátört. Ám, illedelmes férfihoz méltan, csupán egy feszes kis mosoly húzódik az arcára, míg állja a nő pillantását. Valószínűleg az mentette meg a kínzástól vagy netán azonnali haláltól, hogy a kisasszony farkas... így természetesen nagyobb eséllyel indul Vincenzo szemében, na meg az sem egy utolsó dolog, hogy igen csinos a hölgyemény. Szélesedő mosollyal kel fel az ülőalkalmatosságból, hogy megkerülve az asztalt, a vendége elé állhasson teljes valójában.*
- Igen, én lennék Vincenzo... kedves....?
*várja a nevet, a városba való költözésre egyenlőre nem reagál*

*Nem éppen erre a reagcióra várt, de mit lehet tenni?! Elvégre nem ő itt a nagyfőnük... még... Kedvesen mosolyog tovább és fesztelenül hátrébb dől kissé, hogy könnyebb legyen a nála magasabb férfi szemeibe nézni.*
- Christine... a nevem Christine Rafale. *segíti ki a pasit, ha már annak ennyire rossz a névmemóriája... Persze kezd az is derengeni neki, hogy talán túl laza volt a belépője és jobb lenne visszavenni az egóból, meg hasonlók... *
~ De utálom én ezt a protokolszarságot... ~
- Párizsból jöttem. Talán hallani is azon, ahogy beszélek... *kis szünetet tart, mert hirtelen kezdi nagyon zavarban érzeni magát, bár gőze sincs hogy miért, mert abszolút nem szokása...*
-Nézd... Bocs, hogy csak így rádtörtem, meg minden, de ilyen a stílusom... *...és nem mond többet, csak várja, hogy Vincenzo is mondjon már valamit... ha azt, hogy "Húzz a francba!" akkor azt... csak valami visszajelzésszerűt hogy kicsomagolhat-e vagy egyenlőre még nenagyon....*

- Ne kérj bocsánatot olyanért, amiért nem tennéd.
*von vállat, aztán ellép a nő mellől, hogy a nyitott ajtót becsukhassa, hiszen a hölgyemény erre nem volt képes nagy rohanásában. Ám mielőtt az utolsó rés is megszűnne, a fényhullámból, ami a klubból szűrődik be a kellemesen sötét helyiságbe, még vet egy pillantást a lenti életre... Aztán kattan a zár. Szintúgy mosolyogva fordul vissza Christin felé*
- Nyugodtan maradj a városban, bár jobb szeretném, ha biztonságosabb helyen élnél. Bár, ahogyan elnézem, nincs szükséged védelemre, társasági életre talán annál inkább...
*oldalsó falrészhez megy, majd két poharat vesz ki as szekrényből*
- Mit tölthetek inni?
*magának a megszokott whiskyt veszi elő*

*Amint Vincenzo biztosítja afelől, hogy maradhat, mérhetetlenül megkönnyebbül. Persze ennek jelét nem mutatja, s reméli, a férfi eddig sem vette észre hogy aggódik a dolog miatt... Azon viszont, amit utána mond, elneveti magát, mert annyira édesnek hatott a számára ez az udvarias féltés, hogy képtelen uralkodni a jókedvén...*
- Martinit, tisztán. *feleli teljes önuralommal, a férfi felé fordulva és csábosan mosolyogva*
- Ami pedig a társasági életet illeti... Nos... talált. Kifejezetten gyűlölöm, ha nincs ki mellé bújnom... *Természetesen ezt burkolt célzásnak szánja és ezzel a hangsúllyal is mondja... na meg a tekintete sem az a kislányos fajta.*

*kitölti az italokat, majd a martinit aChristinnek nyújtja*
- Nos, ez esetben, talán jobb lenne, ha egyenesen az enyémhez legközelebbi szobát mutatnám meg, természetesen csak akkor, ha elfogadod a vendégszeretetemet.
*koccintásra emeli a poharát, s miután ez megesett, belekortyol a whiskybe*
- Persze, azt is emgértem, ha jobb szeretnél odakint maradni, nem mindenki akar tartozni valahova vagy... valakihez. Szóval, vagy így vagy úgy, de szívesen látlak a köreimben. *kacsint*

*Kis kortyonként, lassan, ízlelgetve iszogatja a martinit és közben Vincenzot méregeti kicsit sem leplezve tetszését... Mit szégyenlje, hogy élvezettel néz rá a férfire?*
- Most mondanám, hogy a tiédhez legközelebbi szoba túl távolinak hangzik, de ennyire inkább mégsem élek vissza a nagylelkűségeddel... *Kacsint a férfira* - Viszont, ha nem gond, már ma éjjel ottaludnék... mármint a szobában... *Azzal fel is hajtja egyszerre a maradék martinit és miután lecsusszant a magas íróasztalról, indul is újratölteni. Amint végzett a művelettel, tűsarkain kecsesen ringatózó csípővel visszatipeg a kiindulásiponthoz és miután egy alig észrevehető pillanatra Vicenzohoz simult, felül az asztallapra ismét.*
- Tudom, hogy pofátlanság, de... van valakid? *tér rá a lényegre egy kihívó pillantással... hát igen... pályázik a posztra...*

- Nem... jelenleg nincs lupám, ha erre célzol. Viszont sokan áhítoznak arra a bizonyos címre. Ebből adódik, hogy nem olyan könnyű megszerezni, ki kell érdemelni kedves Christine. Nem elég holmi petipegés, meg csípőrázás... A vetélytársak legyőzéséhez ennél több kell.
*mosolyog magabiztosan, igazán tetszik nekia helyzet, hogy mondhatni "érte" versengenek majd a hölgyek.... és mind farkas!*
- Most azonban, ha magbocsát... van egy kis elintézni valóm, az egyik farkas majd elvezeti önt az adott szobába...
*nem túl dícsérendő arckifejezés kíséretében hagyja el a dolgozóját, benne a tán megilletődött nővel*