Lacrima

A barlangrendszer legmélyén található sok száz elágazással rendelkező részleg. Itt találhatóak a lakrészek, különleges módon kiépítve, ügyelve a magánszfére szabályainak betartására.
Az, aki tagja az alakváltók családjának, saját elvárásai szerint kérhet szállást magának, minden tényezőt szemelőtt tartva képesek kialakítani az itt élők kényelméért felelős osztagok a helyiségeket.

*Amitielt saját lakrésze felé vezeti, természetesen ezen a részen csak Vincenzo "szobája" található, hiszena vezérnek kijár a legjobb hely, és a magány... a nyugalom, így senki nem zavarja őt... és a labirintusszerűen kialakított járatok még azt is lehetővé teszik, hogy ne leljen rá az, aki nem tudja pontos tartózkodási helyét. Megáll az egyik elágazásban, és Amitiel felé fordul, elengedi a kezét... viszont úgy áll, hogy szinte a falhoz szegezi a nőt... kezeivel a farkas feje mellett támaszkodik*
- Ha jobbra fordulunk... Az út hozzám vezet, ha balra, akkor a legközelebbi larészhez... Melyiket szeretnéd választani?
*suttogja, arca csak centikre van a dominásétól...*

*Mikor végre megáll a férfi, akkor pillant csak rá. Kissé megremeg a barlang, de nem különösebben, csak Amitiel farkasának ébredése miatt. Vincenzo szemeit fürkészi, megpróbálja megtalálni a legjobb megoldást.*
- Melyiket válasszam Vincenzo?
*Suttogja vissza, vagy inkább már szinte csak leheli.*

- Ha engem kérdezel....
*beszél, de az ajkaik már lágyan súrolják egymáséit. Nem kell befejeznie a mondatot, valószínűleg tisztában van vele Amitiel, hogy mit szeretne a vezér... A helyzet adott, csak az irány nem mindegy... A benne lévő fenevad már teljesen ki van éhezve, ahogyan egy férfi vágyhat partnerre, úgy a farkas egy tárat szeretne... és tetszik neki a nőben lakozó bestia... meg tudná szokni az állandó jelenlétét... Felizzik a levegő, amikor Vincenzo csókja beteljesedik Amitiel ajkain...*

*Ahogy Vincenzo ajkai sajátjaihoz érnek, bestiája megremeg, és a férfi bestiáját kezdi el keresni veszettül, hogy megkaparintsa, hogy hozzá dörgölőzzön, hogy bekebelezze. Mintha forró napokig tartó sivatagi út közben, egy pohár borhoz jutna, olyan a férfi csókja. Kissé megremeg, ahogy a benne élő fenevad, közelebb kerül a másikhoz. A csók közben karjait, Vinc nyaka köré fonja, és tesz egy lépést…jobbra, ezzel is jelezve, hogy már indulhatnának, a vezér szobájába.*

*A mozdulat, ami ez eldöntött irányba vezet magával vonja a vezért is, nem szándékozik elszakadni jobban a kelleténél a nőtől, ezért inkább egy gyors, könnyed mozdulattal a karjaiba veszi, és úgy megy vele a számára már jól ismert kacskaringós barlangúton végig, hogy elérjenek a legmélyebben fekvő részleghez, ahol saját szobája rejlik.
Díszes, mahagóni fából készült ajtóhoz jutnak, ami felismerve Vincenzot kinyílik, feltárva a tulajdonosa előtt hatalmas bensőjét. Kész lakosztály, ami itt van, de a vezér mindig is szerette az eleganciát, és nagy lábon élte az életet... mégis, kicsit nyomazstóan sötét van most idebent, hiszen eddig üresen állt a helyiség, amíg a vezér tombolt haragjában... s most egy másik farkassal tér vissza. A csarnok nagyságú barlang cseppkövei beleremegnek a változás erejébe, hiszen körbelebegi minden egyes négyzetcentiméterét Amitiel ismeretlen hatalma...
A cseppkövekből kifaragott díszes fáklyatartók most élénken lobbantják lángra a bennük hordozott eszközt, hogy kellemesen lágy fénnyel árasszák el a helyiséget, visszább szorítva az árnyékokat...
Vincenzo mögött bezáródik az ajtó, és Amitielt a gigászi nagyságú ágyra fekteti egy érzéki csókkal ajándékozva meg őt... Aztán kissé elhúzódzkodik tőle, hogy megcsodálhassa a lényt, bensőjébe lásson, és csak mosolyogjon... tökéletes... *

*Mikor a férfi ölbekapja, felkacag, és nevetése végig pattog a barlangban. Az árnyékaik mintha tánra kelnének, ahogy belépnek a szobába. Van ideje körbeszemlélni a terepet és így is tesz. A szexuális vágy és a ismeretlen energia megremegteti a cseppköveket.
Mikor az ágyra kerül, és Vincenzo megcsókolja, halkan felnyög. Amíg a férfi őt, addig ő Vincet figyeli, annak rezdüléseit, szörnyének hatalmas erejét, és sajátjának vágyakozó mivoltát. Amennyire lehet felül, és halk sóhajjal, lassú, szenvedélyes csókot ad a férfi ajkaira.*

*lehet ellenállni az ilyen édes ajkaknak? Még akkor is, ha Vincenzo nagyon is jól tudja, hogy bár most kezei között dorombol a fenevad... de bizonyára nagy erő lakozik a nőben... gyilkos, kegyetlen vágyak áradata... Ez megálljt parancsolna neki, de ehelyett mégjobban felébreszti az ösztöneit...
Hevesen viszonozza a csókot, ez már azt jelenti nála, hogy bezárult a kalicka, nincs kiút... valami elkezdődött, és talán nem is lesz vége. Kezei bátran simítják végig a tökéletes testet... az idomokat, jól érzi a nőben mocorgó bestialelket...
Ajkaitól nem akar megválni.. már nem, mohón falja a nőt, érezni szeretné minden szívdobbanását, minden lélegzetét... s lassan a ruhák is a földre kerülnek*

*Vincenzo hevesssége még jobban felkorcsálja érzelmeit, szinte képtelen ellenállni, az őt álölelő hatalomnak, annak a bizsergető forróságnak, amely a férfiből árad. Ahogy lekerülnek ruháik, Amitiel farkasa kezesbáránnyá változik, szelíden kezd összeforrni a vezérével, kié már kebelezi be magának Amitielét. Az ágyra fekszenek, és Amitiel helyezkedik el alul. Lehet, hogy domináns, és az életben valamint a szexben szadista, de vágyai most azt akarják, hogy Vincenzo tegyen vele amit akar, húzza az időt, kínozza, hogy még jobb lehet. Karmait a férfiba ereszti, és szorosan magához szorítja. Közben mint egy szomjazó, úgy csókolja a férfit, eszelősen, csak úgy mintha a cseppkövek szét akarnának robbani.*

*az a szó, hogy tűrtőztetni, nála nem jelent semmit, főleg nem most, ebben a helyzetben... Szeretné minden egyes pillaantát kiélvezni az időnek, amit a nővel tölthet, hiszen Amitiel most gyógyír Vincenzo bánatára.
Nem kell számára semmilyen ajzó mozdulat, hiszen már pusztán a meztelen női test csábja magával ragadja. elhúzott, de annál vadabb mozdulattal merül el a nőben, hogy ütemesen szolgálja a kéj hullámait*

*Hangosan felnyög ahogy végigfut rajta a kéj hulláma, mikor Vincenzo beléhatol. Még jobban magához szorítja a férfit, lábait összekulcsolja annak hátán, és felveszi a ritmus. Örjítő táncba merülnek, Amitiel csak a férfira tud koncentrálni, és egyszerűen elszáll minden dominanciája, megadja magát a férfinak.*

*Nem sieti el azért egyetlen mozdulatát sem, inkább arra játszik, hogy mindkettejüknek a legnagyobb éelvezetet nyújtsa az együttlét...
Lehuynt szemmel csókolja szinte már fájón Amitielt, talán fel is sérti az ajkait, de úgy látszik a nő észre sem veszi. Vincenzo kezei praktikusan, és sokat tanultan találják meg a legforróbb testrészeket, hogy lágyan ringatózva kényeztethesse párját*

*Megőrjíti ez a kínzón lassú tempó, amit Vinc diktál, de minden akarata ellenére nem gyorsítja a férfit, mert az őrület határán táncolva a kéj és a vágy, csak még hevesebbé teszi...
Lábait leereszti, majd mikor Vinc kezei kezdik kényeztetni kéjesen felnyög, sőt szinte vakkant, majd mohón, megállásra próbálja késztetni a férfit.*

*rámosolyog Amitielre... ebbena gesztusban benne van minden válasza, a próbálkozására... Nem fog megállni, és nem fogja hagyni a nőt... azt akarja, hogy nálánál sokkal hamarabb elérje az élvezet tetőfokát, most csak arra dolgozik, hogy párjának minél nagyobb örömöt szerezzen... s ha ez megvolt, majd tesz saját boldogsága érdekében...*
- Gyönyörű vagy....
*súgja igézően a nő fülébe, hogy felélesszen benne valami régen szunnyadó lélekfoszlányt*

*Nem tud mit tenni Vincenzo ellen. A ritmusba már belemelegedett de még mindig őrjíti ez a lassú érzékiség, ez a vágy. Már közel jár hozzá, hogy beteljesüljön, hogy elérje a végső gyönyört, hogy farkasa teljesen eggyé váljon, Vincenzo farkasával. Hangos nyögései jelzésként szolgálhatnak a vezérnek...
Szíve egyre hevesebben ver, már épphogy csak a zihlással elbír. Mikor a férfi megszólal, már hangjába is beleremeg, nem ám még abba amit mond.*

*Gyorsít... hogy üldözze saját gyönöyrét is, kezei alatt a női test szinte megbabonázott táncot jár, ahogyan az egész helyiség együtt "él" velük, az őket körülvevő szenvedéllyel... Most minden egycsapásra lesz szép, és gonosz... vegyülnek az érzések a gondolatokkal... közel a kéjhullám utolsó sodrása, és Vincent már csak lehunyt szemmel dolgozik mindkettejükért, miközben hallgatja Amitiel szívének dobszólóját*

*Az utolsó lökések már meghozzák a várt orgazmust. Vincent vállába harap, ahogy a gyönyör végigszáguld testén, megrázza, és egyben még jobban felhevíti. A férfi is közel jár már így, attól függetlenül, hogy a bestiája, már eggyé vált Vincentével, tovább mozog, még így alulról is, hogy a férfi is érezhesse vele együtt...
Ezt a csodát...már midnen más...a szíve mintha leált volna, majd újra indult. Hangos nyögései zengik be a termet, közben végig Vincent vállába harap, hátát karmolja.*

*a vad megnyilvánulások cak méginkább rásegítenek Vincenzo élvezetére, hiszen mindig is szerette a "véres" szeretőket... bár olykor a gyengédség is fontos, most már túlléptek azon a ahatáron, ami előtt ez megkövetelt lett volna.
Az helyiség összefolyik körülöttük, izzik a levegő és kavaroknak az árnyékok, lobbana tűz.. minden tökéletes, és csak a pillanata vár, ami nem is késik... A gyönyör fájdalmasan tör a vezérre... de nem bánja, Fenevadja és jómaga egyaránt megfürdik az élvezetben... Majd, mikor csillapodnak a másodpercek, köszönettel telítve csókolja ismét a nőt*

*Lihegve zuhan vissza az ágyba, bár észre sem vette, hogy felemelkedtek volna akár egy kicsit is. Érzései kezdenek visszatérni a normálisba, de az árnyak a falon, még mindig hevesen izzó táncukat járják a szemében. Hevesen csókolja újra férfit, majd kissé kijebb csúszik, hogy megnyugodhasson, mert a csókoktól, újra kezdődik az egész.*

*elterül az ágyon.. hanyatt fekszik, mert már elengedte Amitielt, és most jól esik neki az ágyat fedő takaró hűvössége... Nem nyitja ki a szemét, hiszen így saját vágyaiban létezhet, és most ez kell neki... kezei vakon nyúlnak a nő ujjai után, szeretné, ha érintkeznének még ha csak ilyen módon is... ugyanis érzi, most képtelen lenne megválni a faraksatól*

*Szorosan összefonódnak az ujjaik, majd Amitiel, Vincent felé fordul, mellkasára hajtja fejét, és magukra húzza a takarót.*
- Ideje lefeküdni. Igencsak kimerítő éjszakát tudhatunk magunk után.
*Mondja mosolyogva, majd finom csókot lehet a mellkasára. *

*karjaiba zárja a nőt... majd felelet helyett csak az árnyékokba mosolyog... Megvárja, amíg Amitielt elvonja az álom, s ő maga csak utána alszik el*